Felhagyni a küzdelemmel

Nem adhatsz értékesebb ajándékot önmagadnak és környezetednek, mint ha elhatározod, hogy felhagysz a küzdelemmel, a küzdelem ugyanis áldatlan háború, amelyet önmagad ellen vívsz.
Nem természetes. Felsorolok nyolc szempontot: ezeket kellene meghánynod-vetned magadban, miközben a küzdelem felől a teljes szabadság felé tartasz.

Vélemény

Ami az egyik ember számára küzdelem, az a másiknak csupán hangyányi erőfeszítés. A küzdelem mindig abból fakad, hogy miként érzel valamivel kapcsolatban - azaz a véleményedtől.

Át- meg átszövik a negatív érzelmek. Ahhoz, hogy felhagyj a küzdelemmel, rá kell szoknod, hogy minden egyes alkalommal fölteszed magadnak a kérdést: milyen mögöttes érzelmek húzódnak meg bennem? Mi a véleményem?
Előfordulhat, hogy nincs is szó küzdelemről, és nem is kell mást tenned, mint egy picit módosítani azon, ahogy a dolgot szemléled. Az efféle módosítást többnyire könnyen és egyszerűen végre lehet hajtani.

Időzítés

Ha a dolgok nem folyamként mennek előre, tedd fel magadnak a kérdést: „Túl gyorsan haladok?
Vagy túl lassan? Most jött el ennek az ideje?” Nagyszerű ötletek is megbukhatnak, ha nem a megfelelő időpontban kerülnek elő. Az ötletek megvalósítása általában tovább tart, mint várnánk. Ennek az az oka, hogy gondolkodni gyorsabban tudunk, mint cselekedni. Az ötleteknek tehát idő kell, hogy kikeljenek a tojásból, különösen akkor, ha álmaid valóra váltásához mások segítségére is szükséged van. Idő kell, hogy hozzászokjanak az ötletedhez, és a magukévá tegyék, hogy túljussanak a saját megfontolásaikon, kialakítsák saját véleményüket.
Olykor túl lassan haladsz előre. Lehet, hogy az eltökéltség hiánya miatt, de az is lehet, hogy közönséges lustaságból. Ahhoz, hogy az életed működjék, teljesen szembe kell fordulnod vele, működőképes tervvel kell elindulnod, és bíznod kell a Nagy Szellemben, hogy megteszi a magáét. De indulj el célod felé, még akkor is, ha nagyon távolinak látod. Senki nem fog a
vállára venni. Az utat magadnak kell megtenned.
Fokozatosan közelítve a cél felé, élvezd az utazást, és szüntelenül figyeld: cselekedeteid összhangban állnak-e azzal, ami elősegíti vágyad megvalósulását.

Szereposztás

A világon ez idő szerint körülbelül ötmilliárd ember él. Ők a játszó személyek; őket toborozhatod segítőid hadába. Sokan közülük alkalmatlanok, sokan pedig nagyon el vannak foglalva saját hadjáratuk sikerre vitelével.
Néhányan azonban nagyon is megfelelőek. Ahhoz, hogy felhagyj a küzdelemmel, először is képessé kell válnod arra, hogy elfogadd mások segítségét, másodszor pedig gondosan meg kell válogatnod a szereplőket. Ha olyan hadjáratban találod magad, ahol a résztvevők köre eleve meg van szabva, nagyon ravasz tábornokká kell válnod, hogy embereidből az adott
körülmények között, az adott cél érdekében, az adott költségvetésen belül a lehető legtöbbet ki tudd hozni.
Matematikai bizonyosság, hogy az életedben felbukkanó emberek többségét végül el fogod engedni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy CSAK azok az emberek a játszó személyek, akik máris a környezetünkhöz tartoznak. Szó sincs róla.
Annak idején úgy gondoltam: ha nem tudok összemelegedni a környékbeli srácokkal, nem lesznek barátaim. Ezért iparkodtam alkalmazkodni az elvárásaikhoz, vagy amit annak véltem.
Pedig az az igazság, hogy a világon milliószám nyüzsögnek a srácok, csakhogy ezt én kisfiúként, a magam véges látószögéből nem ismertem fel.
Ne félj elengedni azokat, akik nem felelnek meg: gyakran csak így teremtheted meg a helyet a megfelelő ember számára. Ráadásul nekik is szolgálatot teszel. Ha ugyanis nincsenek a maguk helyén, ha kilógnak a sorból, akkor a te segítségedre van szükségük ahhoz, hogy kényelmesebb
helyzetbe kerüljenek.
Nem mezítláb menetel a seregem?
A haditerv sikeres véghezvitele érdekében az apró-cseprő részletekkel is foglalkoznod kell.
Rendelkezésre állnak a kellő anyagi feltételek, a kellékek, amelyekre szükséged van? Vagy éppen egy nagyszabású katasztrófát készítesz elő? Ne feledd: az, hogy van egy jó ötleted, korántsem elégséges ok arra, hogy nekiláss a megvalósításának. Ha beleszerettél valakibe, még nem muszáj okvetlenül összeházasodnod vele.
Tegyük fel, hogy boltot akarsz nyitni. Megvan hozzá a tőkéd? Mennyit tudsz a boltvezetésről?
Van piac arra az árura, amit el akarsz adni? Elképesztően sok ember fog bele valamilyen vállalkozásba anélkül, hogy előtte kipuhatolná, van-e igény arra, amit csinálni akar. Azt hiszik, ha nekik tetszik az apró pöttyös rózsaszín selyeming, akkor a városban mindenkinek tetszeni fog. Hát ez nem így van.
A jó tábornok addig nem indítja el a seregét, amíg meg nem bizonyosodott arról, mi vár rájuk
az út végén. Manapság például az Egyesült Államokban egy újság beindításához körülbelül félmillió dollárra van szükség, és öt év is eltelik, mire valami gazdasági sikert fel lehet mutatni. Nagyon sok friss lap azért megy csődbe, mert a létrehozói nem ismerik ezt az egyszerű tényt.
Mielőtt elköteleznéd magad valami mellett, tedd fel ezt a kérdést: „Megvannak-e az eszközeim, és tisztában vagyok-e azzal, mibe vágok bele?”
Kell nekem az a vár, amelyet ostromlok?
Mi az okod arra, hogy nekivágj? Mennyire vagy elkötelezettje az ügynek? Valóban szükséged van a végeredményre, vagy inkább valami más lebeg a szemed előtt? Nem arról van-e szó, hogy szerelmes vagy a fiúba, és elkezdesz az öccsével járni, csak hogy a közelében lehess?
Megéri-e az erőfeszítést, vagy van egyszerűbb út is?
Az új-mexikói Taosban ötnapos intenzív kurzusokat szoktam tartani „A harcos bölcsessége” címmel. Van ebben egy szekció, amelyet így neveztem el: Gyorsítás.

Itt megtanulod felgyorsítani éteri energiáidat, és minden lépésedet aszerint értékelni, hogy milyen eredményt hozott, és milyen gyorsan materializálódnak a dolgok az életedben.
Az energia elpocsékolása a szegénység és a küzdelem útját kövezi ki. Az ember beleragad saját alkalmatlanságának hitébe, és végül egész élete igazolni fogja a tehetetlenséget.
Ne felejtsd el: rengeteg mellékösvény kínálkozik út közben, de ezek többsége számodra teljesen hasznavehetetlen. Minden elágazásnál találj ki öt jó okot arra, hogy nemet mondhass.
Amikor pedig belépsz egy kapcsolatba, vagy belefogsz egy munkába, előbb mindig nézz utána, merre van a kijárat!
Ellenállok?
A küzdelem elhagyásához túl kell lépni a merev nézeteken. Ez azt jelenti, hogy megnyitod önmagad a változás számára. Nézz utána, hány jól észrevehető út áll előtted, és vajon hány lehetőséget hagytál ki. A közelmúltban fölkeresett egy fiatal üzletasszony. Együtt ebédeltünk,
és közben elmesélt egy üzleti lehetőséget, amelyet épp akkor fontolgatott. A sót és a borsot tologatta az abroszon, és közben elmagyarázta, hogy ez az üzlet nettó százezer dollárt jövedelmezhetne neki.
Itt tartott a magyarázatban, amikor megjelent a pincér, vizeskancsóval a kezében, és találomra letette az asztalra, történetesen éppen a bors és a só közé. Hirtelen eszembe jutott: ha a szóban forgó üzletet két részre osztanánk, radikálisan megváltozna a helyzet. Megkérdeztem, hogy
lehetséges-e ez a megoldás. Asztaltársam igennel válaszolt. Sebtében megvizsgáltuk az így előálló helyzetet, és kiderült, hogy a lehetőség ebben a megosztott formában nettó 480 ezer dollárt hozhat a konyhára. A hölgy kész haditervvel állt fel az asztaltól. Ez az eset is arra figyelmeztetett, hogy a nyulat többféleképpen is meg lehet nyúzni. Vedd szemügyre a lehetőségeket, aztán az ördög ügyvédjének szerepét magadra öltve derítsd fel a lehetőségeket, amelyeket esetleg figyelmen kívül hagytál.
Ha nehézséggel találod szemben magad, tedd fel a kérdést: „Vajon mi az, aminek ellenállok?
Mit nem mértem fel a helyzetben, ami most a nehézséget okozza?”
Elégedett vagyok a körülményekkel?
Nem győzök eleget csodálkozni azon, hogy az emberek milyen lehetetlen körülményekkel képesek beérni, sőt kedvüket lelni benne. Ha a körülmények nem felelnek meg, ne légy rest változtatni rajtuk.

Én irányítok?

Vajon milyen mértékben van kezedben az irányítás? Futkosol, mint a pók a falon? Átengedted az irányítást másnak? Ha igen: miért? Talán azért, mert elfogyott az erőd, vagy kényelmesebbnek érezted, ha más vezeti a buszt? Miért?
Ha a te kezedben van az irányítás, tiéd a felelősség is, viszont módodban áll változtatásokat vezetni be a saját igényeid szerint, és nem vagy kiszolgáltatva mások szeszélyeinek.
Ne feledd: semmi rossz nincs abban, ha elveszed az élettől mindazt, amire szükséged van.

Stuart Wilde
Az élet nem küzdelem