Felismerni a küzdelmet

Mivel a küzdelem beprogramozott reakció, és sokak számára ez a természetes, aránylag gyakran kapjuk magunkat azon, hogy küzdünk, és nem is tudunk róla.

Ahhoz, hogy csökkenteni tudd életed küzdelemtartalmát, először is föl kell ismerned a küzdelmet.

Minden szempontból vizsgáld meg életedet, és vedd szemügyre, mennyit tudsz kivenni belőle ahhoz képest, amennyit beletettél. Megkértelek, hogy iktasd be a rendszerbe a „küzdelométert” - azt a képzeletbeli műszert, amelyet az általad kifejtett küzdelem mennyiségét méri.

A következő területeket kell szemügyre venned:
1) A tested
2) Érzelmi egyensúlyod
3) Kapcsolataid
4) Tárgyi életkörülményeid
5) Anyagi helyzeted
6) Világszemléleted
7) Konfliktuskezelő képességed
8) Stresszkezelő képességed
9) Pszichológiai állapotod
10) Lelki egyensúlyod

1) A tested

Ha a tested gyenge, az vagy genetikai probléma, vagy te magad okoztad az egyensúly megbomlását.
Ha genetikai oka van, akkor is megváltoztathatod az alapállásodat: ne „szegény én”- ként gondolj önmagadra, hanem ismerd fel, hogy gyengeséged ajándék. Ezáltal lehetővé válik, hogy állapotod ellenére erőt tanúsíts.

Mintha a hajódban ülne ugyan egy-két evezős, de nem volna lapát a kezükben. Na és? A hajó így is célhoz tud érni. Lehet, hogy kicsit lassabban, de odaér, és amennyivel tovább tart, annál hosszabb ideig élvezheted az utazást.
Ha gyengeséged nem genetikai eredetű, hozd helyre. Vagy legalábbis fektess annyi energiát tested meggyógyításába, amennyit csak módodban áll, hogy ne ez uralkodjék az életeden.

Ha valódi erőfeszítéseket teszel tested meggyógyítása érdekében, az ebből származó energia segít a továbbhaladásban. Boldogabb és kiegyensúlyozottabb leszel.

2) Érzelmi egyensúlyod

Az érzelmi felfordulás szintén beprogramozott reakció. Gyerekkorunkban megszokjuk, hogy kiabálni kell, ha akarunk valamit, és ezt a módszert olykor felnőttként is elővesszük. „Ha elég nagy ribilliót csapok, szeretni fogtok?”
Hogy milyen választ adsz valamely érzelmi helyzetre, az csupán a te véleményedet tükrözi, nem szükségszerűen az igazságot. Bármely adott helyzetben reagálhatsz higgadtan is, másképpen is.

Gyakorold, hogy elnézőbb légy önmagad iránt, tarts távolságot, és életedet végtelen összefüggésben fogod érzékelni, nem véglegesnek. Mindennek meglátod a tanulságát: az élet leckék sorozatává válik, melyek mindegyike a te megerősödésedet szolgálja.
Szondázd meg agresszivitásod mértékét. Agresszió mindenkiben van. Ha elhatalmasodik rajtad a düh, azonnal vezesd le valamilyen pozitív cselekedettel. A kommunikáció többnyire működni szokott. Kerüld a konfliktusokat. Ne feledd: csak a bolond áll oda verekedni - a bölcs elsétál. Nincs értelme összerúgni a patkót, ha valaki nem úgy reagál, ahogy elvárod.

A leghelyesebb, ha elkerülöd azokat az embereket, helyzeteket, amelyekről tudod, hogy felbőszítenek. Szavazz a lábaddal. Ha a helyzetet sem elviselni, sem megváltoztatni nem tudod, lépj ki belőle.

3) Kapcsolataid

A kapcsolatok által önmagunkat ismerjük meg, mert a környezetünkben élő emberek azt tükrözik vissza, hogy mi milyenek vagyunk. Ezért annyira nehéz oly sok kapcsolat. Ha kapcsolataid küzdelemmel járnak, tedd föl magadnak a kérdést: miért? Mi az a mozzanat a kapcsolatról vagy önmagadról alkotott véleményedben, amely miatt nem képes úgy működni, ahogy szeretnéd? Mi ellen próbálsz küzdeni?

Milyen egyenleget alkot a tartozik és a követel oldal ebben a kapcsolatban? Félrevezeted-e önmagad, és ha igen, akarsz-e ezen változtatni?

4) Életkörülményeid

Úgy alakultak-e a körülményeid, hogy szolgáljanak téged, vagy te vagy kiszolgáltatva nekik?
Ha az utóbbi, akkor mit akarsz tenni ebben az ügyben? Milyen fokú itt a küzdelem?

Például: az otthonod fenntartása kíván-e akkora erőfeszítést, hogy kevesebbet tudsz profitálni belőle, mint amennyit ráfordítasz?

5) Anyagi helyzeted

Nem az a kérdés itt, hogy van-e elég pénzed. Inkább az: teljes és kiegyensúlyozott-e az életed annyi pénzzel, amennyi a rendelkezésedre áll? Ha nem, akkor általában az történik, hogy küzdelmet folytatsz az egód által igényelt életszínvonal fenntartása érdekében, holott jelenlegi
energiakészleted nem elégséges ehhez.

6) Világszemléleted

Életed, fejlődésed a te dolgod. Hogy mások mit tesznek, az az ő dolguk. Ha engeded, hogy a világ befolyásolja érzéseidet, azzal kijelented: „Nem én hozom a saját döntéseimet. Csupán pavlovi módon, reflexszerűen reagálok mindenre, ami megpendíti érzelmi húrjaimat.”

Küzdesz azért, hogy megváltoztasd a világot? Ha igen - miért? Ha valaki azt képzeli, hogy javítani tud a dolgokon, az többnyire önértékelési hibára vall. Ha képes vagy a világot örök fejlődési folyamatnak tekinteni - olyasformán, ahogy Isten tekinti -, akkor észre fogod venni, hogy a
világ többé-kevésbé tökéletes, és nem szorul javításra.

Csak az látja tökéletlennek, aki saját érzelmeinek véges összefüggéseiben szemléli.
Azonnal boldog és szabad lehetsz, ha elhatározod, hogy békén hagyod a világod, és inkább önmagadra koncentrálsz.

7) Konfliktuskezelő képességed

A konfliktus mindig nézeteltérés. Vajon azért küzdesz, hogy meggyőzz másokat az igazadról?
Tegyük fel, hogy tényleg neked van igazad. Na és? Erkölcsi győzelmet aratni a saját lelki épséged árán - ez ostobaság.

8) Stresszkezelő képességed

Ebben a túlzsúfolt világban, a ránk nehezedő rengeteg kötelezettség közepette természetes dolog a stressz. De vajon érzelmekkel reagálsz a stresszre, vagy érzelmektől mentesen?

Tudod-e, hogy kezeld? Élvonalbeli küzdők előszeretettel kavarnak stresszt maguk körül, hogy egy kis izgalmat csempésszenek az életükbe. Ők az adrenalinból élnek. Nem kell ahhoz becsavarodni, hogy az ember szórakozzék vagy élvezni tudja az életet.

9) Pszichológiai állapotod

Ha a lelki állapotod szenvedést vagy szorongást okoz, az vagy a testi állapotod következménye - vagy pedig ismét csak vélemény. Rád melyik vonatkozik?

10) Lelki egyensúlyod

Az egyensúly természetes állapot. Ha ki akarod kényszeríteni valaminek a megtörténtét, akkor ki kell billentened magad az egyensúlyból. Vajon mennyire élsz benne a folyamban, és mennyire van szükséged nyomulásra?
A spirituális ember és a kevésbé fejlett ember között az a különbség, hogy a spirituális ember igazi. Ő a Belső Én igazságában él - a Belső Ént Felsőbbrendű Énnek is szokás nevezni.

Ő nem pózol, nem játszik, nincs szüksége kifogásokra. Meggyőződéssel kijelentheti: „Az vagyok, aki vagyok”. Tudatában van annak, hogy nem mindentudó és nem tökéletes, és ezzel együtt boldog.
Az emberek általában gyengék, ennélfogva hajlanak az álságokra; olyan szerepet öltenek magukra, amely nem azonos velük. Küzdelmek árán kettős létformát alakítanak ki, mint Dr.Jekyll és Mr. Hyde - az egyik az, amit az ego kényszerít rájuk, a másik az, ami valóban azonos velük.

Ez gyakran olyannyira berögződik, hogy a végén már fel sem ismerik, melyik
származik a Felsőbbrendű Éntől, így aztán a hamis képet mutatják fel a világ előtt, és persze küzdeniük kell, hogy ezt a képet fenntartsák. Minden erőfeszítésük, egész életük úgy szétforgácsolódik, hogy akármibe fognak, kín és keserv az eredménye.

Stuart Wilde

Az élet nem küzdelem