Megbocsátás

A megbocsátás révén megismerhetjük, igez valóságunkat, megtapasztalhatjuk, hogy legbelső lényegünk maga a szeretet.

A megbocsátás olyan hatalmas gyógyító erő, amelynek segítségével átérezhetjük, hogy mindannyian összetartozunk, egyek vagyunk minden emberrel, valamint mindazzal, ami az életet jelenti.

A megbocsátás által saját magunkat szabadítjuk fel a haragtól, a sértettségtől miközben feloldjuk az önmagunkkal folytatott belső harcot.

Tulajdonképpen ezek a feszültségek okozzák a betegségeket a – mozgásszervi problémákat, a fekélyeket, magas vérnyomást, sőt a rákot is. Ha ragaszkodunk a haraghoz, a félelemhez és a fájdalomhoz – egyértelműen kihat testünk működésére.

A szenvedő emberek, betegség tünetei egyszerűen eltűnnek amikor megtanulnak megbocsátani.

Amint létrehozzuk a változást a tudatunkban, olyan békés helyre jutunk, amelyet nem zavarhat meg semmi, bármilyen kihívásokat is állít elénk az élet.

A megbocsátással egyszerűen a félelmen túl jutva mi választjuk a szeretetet, és a konfliktusokon túl a békét függetlenül attól, milyen körülmények közé kerülünk.

Az előrelépéshez fontos, hogy megpróbáljuk más szempontból szemlélni az életünket, tudatosítsuk, hogy szellemi lények vagyunk, akik csak átmenetileg tartózkodnak ebben a testben.

Ha így tekintünk az életünkre, azt is látni fogjuk, hogy a megbocsátás és a harmónia elválaszthatatlan egymástól.

Nehéz feladat sorra venni azokat az embereket és helyzeteket, akikre és amelyekre talán megbocsátással kellene gondolnunk. A felszínen nem biztos, hogy tudatosak vagyunk arra ki az a személy, mi az az esemény akire, ami miatt haragszunk.

Hol a boldogtalanság forrása?

A legjobb azzal kezdeni ezt a feltárást, hogy van bennünk egy rész, amely szerint a boldogság külső tényezők függvénye.

Társadalmunkban minden oldalról azt sulykolják belénk, hogy a pénz és az anyagi javak megszerzése vezethet csak el bennünket a boldogsághoz.

Ez azonban hiú ábránd, mert mindig egyre többet és többet akarunk. Csak keressük és keressük magunkon kívül azt a valamit ami egyszer csak elhozza majd számunkra a nyugalmat.

Ráadásul lelkünknek ugyanaz a része, amely azt mondja, a külső dolgok jelentik a vigaszt, azt is mondja, hogy mások a felelősek a boldogtalanságunkért.

Hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra ugyanazokat a végtelen köröket járjuk, csalódottak és elkeseredettek vagyunk, mert sem a pénz, sem az anyagi javak, sem a kapcsolataink nem hozzák meg a hőn áhított elégedettséget.

Ez a keresés rendszeresen elégedetlenséget, dühöt, szomorúságot, sőt reményvesztettséget eredményez mert az igazi megoldás valahol máshol van. Nem kívül, hanem belül.

Általában EGO – nak nevezzük azt a részünket amely olyannyira kötődik a külső dolgokhoz. A EGO belső monológja az, hogy ő csupán a javunkat szolgálja, és testünk számára nélkülözhetetlen, mert ha nem lenne, véletlenül egy száguldó kamion elé lépnénk, vagy elfelejtenénk enni, esetleg nem védenénk meg magunkat a világban leselkedő számtalan veszélytől.

Az EGO újra meg újra azt az üzenetet küldi nekünk, hogy igazságtalan világban élünk, hogy mindig valaki más a hibás, ahol áldozatokká válhatunk, ha nem védekezünk folyton. Ha hagyjuk teljesen átveszi a hatalmat és ő irányítja a gondolkodásunkat, a vágyainkat és a cselekedeteinket. Áldozatokká vagy elkövetőkké válunk

A gyűlölet lyukat fúr a szívünkbe, amely nem csak elveszettség és szomorúságérzetet okoz, de emiatt bensőnk nem tud megtelni harmóniával és szeretettel. Ez a lyuk elválaszt minket a többi embertől, és magányra ítél.

A rengeteg félelem elfedi az igazságot el felejtjük, hogy van választási lehetőségünk - mert dönthetünk úgy, hogy nem akarunk áldozatok lenni, sőt a harag helyett választhatjuk a szeretetet, nem kell ragaszkodnunk keserű emlékeinkhez, sérelmeinkhez, ítéleteinkhez, mert választhatjuk helyette a megbocsátást.

Végső soron tehát saját boldogságunk vagy boldogtalanságunk valójában attól függ, mennyire fogadjuk meg az EGO tanácsait.

A megbocsátást bárki megtanulhatja függetlenül attól, hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel.

Mi a legmélyebb megbocsátás módja? Oda kell visszatérni ahol elveszítettünk valamit, hogy újra megtalálhassuk azt.

Egy módszer a sok közül a belső utazás, regresszió.

Minden belső utazás egy lépés egy képzeletbeli hídon át, el abból a világból, amelyben folyton újratermelődik a harag egy olyan helyre, ahol mindig béke van. Ez az utazás saját spirituális lényegünkhöz vezet el, Isten szívébe. Elvisz minket egy új világba, a határtalan, feltétel nélküli szeretet birodalmába.

Az EGO-nk hozzánk tartozik, ugyan úgy ahogy a múltunk.  Minél nagyobb mértékben vagyunk képesek felismerni félelmekkel teli részünket, minél tisztábban átlátjuk a múltunkat annál nagyobb szabadságot kapunk, hogy egy sokkal szeretetteljesibb és harmonikusabb életet választhassunk.

Mit jelent számunkra a múlt?

Csodálatos emlékeink vannak mindenről, ami megesett velünk szinte a születésünk napjától, vagy talán még korábbról is. Ha félelmetes vagy fájdalmas dolgok történtek gyermekkorunkban, azokra nem csupán emlékszünk, de meghatározzák a jelenünket és a jövőnket, ez formálja véleményünket a világról, ez szerint cselekszünk vagy nem cselekszünk jól, vagy rosszul.

Tudatunk olyan, mint egy filmfelvevő gép. Múltbeli emlékeink jelentik a képeket, amelyeket a mában a vászonra vetítünk. Ez a vászon pedig sokszor az az ember, akivel éppen kapcsolatba kerülünk. Ha a tudatunkban pergő film bűntudatról vagy haragról szól, ezeket az érzéseket kivetítjük a jelen helyzetre.

Ezért hisszük azt, hogy a másik ember bántani akar bennünket - látszólag - megérdemli haragunkat.

Bár az érzékelés és a kivetítés az emberi természet része, Énünk hajlamos ezt a kivetítést saját céljaira használni. Elhiteti velünk, hogy a másik személyre vetített saját érzéseink igazak és valóságosak.

Ennek eredményeképpen meggyőződésünkké válik, hogy minden kellemetlen gondolatunkat és érzésünket a körülöttünk élő emberek és a külső helyzetek okozzák.

Ahhoz, hogy szívünk és tudatunk készen álljon a megbocsátásra, át kell változtatni magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben.

Aki csak a tapasztalataiból él folyton a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.

Komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk az emlékezetünktől, de ha sikerül szabaddá válunk, ráébredünk végre, hogy sokkal többre vagyunk képesek mint gondolnánk.

A filmfelvevő gép készen áll bennünk újabb és újabb filmek felvételére. Belső vizualizációval idézzük meg a rossz emlékeket és egyszerűen vegyük ki magunkból. A könnyek segítenek, ilyenkor szinte mindenki sírni kezd. Engedjük meg a könnyeknek, hogy kimossák a lelkünket, aztán mindabból amit elengedünk magunktól szeretettel, megbocsátással, készítsünk egy csomagot. Majd egyszerűen küldjük tovább az univerzumba gyógyulni átváltozni. Az a legjobb ha megkeresi mindenki a saját belső képét.

A rossz emlékek mögött rengeteg gyönyörű kép van bennünk rögzítsünk ezek közül minél többet, töltsük fel magunkat fénnyel, képzeljük el mind azt ami elégedettséget nyugalmat jelent számunkra. Becsukott szemünk mögé helyezzük el családunkat, barátainkat, városunkat, országunkat, az egész földet amint áramlik a szeretet a béke energiája.

Katona Mária

http://www.belsoszepseg.hu