Ahogy haladunk előre az időben. mindennek van egy ok okozati összefüggése Minden cselekedetünknek, de tovább megyek minden gondolatunknak is következménye van.

 

Az időnek azonban kétféle modellje van, egy lineáris (Kronosz) és egy csigavonalú (Kairosz).

 

A lineáris időben az események egymást követik. Először a múlt, aztán a jelen, később a jövő követik egymást. Egyikből következik a másik.

 

 

 

Ez a logika modellje. Tudjuk, hogy egyszer tíz évvel fiatalabbak voltunk ez a múlt. Tudjuk, hogy ma, most X évesek vagyunk, ez a jelen. És ha nem jön közbe semmi akkor 10 év múlva 10 évvel idősebbek leszünk. Ez a jövő.

 

 

Az érzések egy másik értéket alkotnak az időről. Tudjuk-e milyen a múlt? Van-e olyan hogy bárki is a múltban vagy a jövőben van. Nem ez nem lehetséges, hiszen élni csak a jelenben lehet.

 

 

De mégis ha a képzelet, az érzések szintjén létezünk akkor abban a pillanatban amikor egy múltban megélt fájdalom a felszínre kerül, akkor azt a jelenben éljük. Akkor abban a pillanatban múlt és jelen eggyé válik.

 

 

Amikor vágyaink a képzelet szárnyán a jövőbe repítenek, a jövő kerül a jelenbe. Ez a megélt idő. Itt az óráknak a perceknek nem értéke van, hanem minősége.

 

 

Az okokat mindig a múltban keressük, vágyainkkal a jövő felé fordulunk. Nehéz tisztán elfogulatlanul a jelenre koncentrálni. Pedig teremteni, megvalósítani csak a jelenben lehet, itt és most.

 

Születésünkkel

 

szerződést kötöttünk, a teremtővel, a világmindenséggel. Életünk egy csodálatos ajándék. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.

 

Jól érzékelhető a kettősség ami az emberi életre minden tekintetben jellemző.

Ellentmondásba kerülünk folyton saját magunkkal azzal ami van és azzal amit szeretnénk, aminek elképzeléseink szerint lennie kéne.

 

Minél nagyobb ennek a szakadásnak az íve annál fájdalmasabbnak érzékeljük az életet.

A szenvedés nem ok, hanem megnyilvánulás, a lélek kiáltása, „Halló rossz úton haladsz! Nem ez az út vezet haza!”

 

És csak rohansz fejvesztve, egy új autó kell, vagy egyáltalán csak a villanyszámlát tudd kifizetni, vagy új bútor, mobiltelefon, Tv. Minden figyelmed a külvilág felé fordul.

 

 

És a lélek csak kiabál, „Állj meg, várj egy kicsit csendesedj el! Ez csak az egyik oldal!”

 

Aztán a testbe fordul és fájni kezd a hátad, emésztési problémáid lesznek, vagyis beteg leszel.

 

 

Most már muszáj oda figyelni, annyira el kezd fájni a test. A lélek tovább kiabál egy másik hangon. Ezt nem lehet nem meghallani.

 

„A betegség egy kiáltás amely megfordulásra és újra kezdésre szólít fel” mondja Herbert Fritsche.

 

Meg kell fordulni és ezt csak te teheted meg magadért. Az igazi gyógyító nem meggyógyítani akar, hanem segít megfordulni, hogy elindulj a saját életedért.

 

 

Mert ha nem fordulsz meg, ha továbbra sem figyelsz a lelked törvényeire, akkor fél ember maradsz és nem segíthet semmiféle tabletta, semmiféle terápia, vagy operáció, mert ezek mind rajtad kívül vannak.

 

Ha megfordulsz, elcsendesedsz és meg teszed az első lépést belső világod felé, akkor minden más is segíthet, a tabletta a terápia az operáció, minden ember, minden könyv, minden esemény, mindegy akármelyiket választhatod.

 

És ha végig haladsz az úton a másik oldalon megtalálod lényednek azt a részét amelynek elvesztését a betegséged jelezte. Ez a homeopátia lényege (hasonló a hasonlótól gyógyul)

 

Minden amit elutasítasz, kellemetlennek tartasz, minden amit gyűlölsz magad körül az az, amit nem fogadsz el magadban, de attól még ott van benned. Minden amivel harcolsz az önmagad elleni harc.

 

Harc benned, ellened!

 

Mindaddig amíg fel nem ismered, el nem fogadod, úgy ahogy van olyannak amilyen.

 

Változás ezt most nagyon sokan emlegetik.

 

Általában cselekvéssel szeretnénk megváltoztatni önmagunkat.

 

Le akarok fogyni, le akarok szokni a dohányzásról, gazdagságot akarok, gondtalan életet!

 

Ugyan úgy próbáljuk ezt megtenni mint ahogy más embereket, a környezetünket, vagy akár az egész világot szeretnénk megváltoztatni.

 

Csakhogy ez már harc. A világon még soha semmi nem változott meg akarattal. A forma átalkulhat de a lényeg ugyan az marad.

 

Harcra mindig harc a válasz.

 

Tehát abba hagyod a dohányzást, de akkor egy olyan dohányos emberré válsz aki nem dohányzik és így még többet szenved. Mert el kell fojtani azt a vágyat, hogy rágyújts.

 

Ennek így semmi köze a változáshoz, belül minden ugyan az marad. És ez a belső idővel, valahol, másformában egész biztos megnyilvánul, lehet, hogy többet fogsz veszekedni, lehet, hogy meghízol, keresel egy másik pót-cselekvést.

 

És ez mindaddig így lesz amíg belül valami meg nem változik.

 

Most pedig bezárult a kör. Vissza érkeztünk oda ahonnan elindultunk. Meg kell fordulnunk és meglátni azt ami mögöttünk van, hogy mi ez? Hát az árnyékunk, mind az amit nem tudtunk még elfogadni, szertettel átitatni.