Akkor tehát mire számíthatunk, mit mondanak az ókori szentiratok 2012-re?
Annyit mondanak, hogy az emberiség történelme világkorszakokra osztható.
Az ősi tradíciók jellemzően 4-et szoktak felsorolni. Úgy tanították, hogy amikor az emberiség megjelent a Földön, évmilliókig egy nagyon-nagyon ideális, tökéletes időszak volt jellemző.
Erre a tökéletes időszakra, az ősi tradíciók azt mondják, hogy az ember már ember volt, és a külleme olyan jellegű volt, mint a mostani, de sorolom, hogy milyen tulajdonságai voltak, ill. hogyan élt.
 
A kezdeti világszakaszban az ember, az Istenekhez volt hasonló. Az indiai szentiratok írják, hogy az akkori emberek aurája kb. 10-szer nagyobb volt a mainál, prána áramlása kb. 100-szor gyorsabb, csakrái sokkal hatalmasabbak és nem 7-el rendelkezett, hanem több csakrával, ebből adódóan ebben a korszakban az embernek, irdatlan mágikus ereje, potenciálja volt. Olyan spirituális képességei, amelyek ma már csoda számba mennek. Amit ma guruktól, csoda tévő emberektől várunk, hogy meditáció, hogy fénygyógyítás, testelhagyás, előző inkarnációk tökéletes ismerete, telekinézis, tehát pusztán az általa kibocsátott energia segítségével tárgyak mozgatása, ezeket mind-mind birtokolta az akkori emberiség.
Sorolom, hogy mit írnak a szentiratok: Az akkori ember gyönyörű volt, felségesen szép arca volt, ragyogó szeme, a mostani testalkatnál magasabb volt a mérete, csontozata azonban nem ennyire kemény, sokkal képlékenyebb, a rajta lévő hús rész is, homályosabb, fénytermészetű volt. Kicsit kevésbé megfogható és kemény.
A mostani kezünkkel simán keresztül mennénk egy ilyen egykori embertársunk testén, mivel, hogy képlékenyebbek voltak. Ennek van egy olyan oka – ezt is leírja Hésziodosz a görög költő – hogy a tárgyak, ha leejtettek a földre egy almát, nem zuhant olyan gyorsan, mint ma. A gravitációs gyorsulás kisebb volt.
Az összes ókori hagyomány szerint, ekkoriban az emberiség úgy élt, mint az istenek.
A következőket írják: Az ember végtelenül szépséges volt, boldog, tökéletes, jóságos, ismeretlen volt a düh, a gyűlölet. semmi más nem határozta meg érzelmi létüket, mint a szeretet, elfogadás, béke.
Tudásuk végtelen természetűnek tűnt, mágikus képességeik olyan nagyok voltak, hogy Platón azt írja, hogy ebben az időben, ha az akkori ember elképzelt a kezében egy rózsát, nem kellett kimenni a kertbe és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé figyelt, becsukta a szemét, összpontosított, és ott illatozott kezében a rózsa.
Ha ebben az időben egy ember el akart menni valahová, mit gondoltok, űrhajót épített, vagy autókat?
Természetesen nem, ezért is nem találjuk régészetileg a nyomaikat.
Az összes hagyomány azt mondja, hogy annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak tárgyaik. Nem kellettek eszközök. Ezért, ha leásunk – akkor felmerül a kérdés, hogy mi az az alumínium golyó ott Nevadában – azt ugyanez a civilizáció, már hanyatló fázisában hozta létre. Ahogyan ez a kultúra hanyatlott, úgy egyre inkább kezdtek el tárgyakat készíteni, mert már a mágikus képességeik fakultak.
Ahogy ezeket a képességeket veszíti el az ember, úgy lesz szüksége ilyen mankókra.
Nekünk pl. az űrhajó egy mankó gyakorlatilag a Holdra szálláshoz, mert az eredeti megoldás a Holdra szállásra az az lenne, hogy befelé figyelek, elképzelem a Holdat, kinyitom a szemem és ott vagyok.
Tehát teleportálok a Holdra. Ilyen volt az eredeti verzió.
 
A magyar népmesékben a Hipp-hopp ott legyek ahol akarok – jelenség, hogy cserdít egyet az ostorral, fejébe nyomja a sisakot és lábára húzza a bocskort – Hipp-hopp ott legyek ahol akarok – Legyek Tündérországban – kinyitja a szemét és ott áll Tündérországban! Ez micsoda? Ez egy hiperugrás egyértelmű leírása.
A mítoszokban ezt az állapotot gyönyörűen megőrizték. A legenda szerint az ekkori ember nem táplálkozott – Hésziodosz azt mondja – hogy az ember, ha éhes volt, felnézett az égre és töltekezett a Nap, a Hold, vagy a csillagok fényével. Húst, még hanyatló periódusban sem ettek, az még ennek a kultúrának a végnapjaiban is elképzelhetetlen barbárság és bűn lett volna, körülbelül olyan iszonyatot keltett ebben az ősi civilizációban a húsevés, mint ma pl. a kannibalizmus.
Mindez azért, mert értették az állatok nyelvét, nem csak az állatokét, a növényekét, ásványokét, bármivel kommunikáltak. Nem úgy beszéltek mint a mai ember, nem adtak ki hangot, egyszerűen átsugározta a társának azt, amit mondani szeretne. És az pedig értette.
Ismeretlen volt a betegség, nem volt öregség. Hésziodosz azt írja, hogy a kultúra fénykorában nem volt halál sem. Ezek az emberek, akár több ezer évig itt lehettek a Földön. Ha mégis elfáradtak és szerettek volna „haza menni”, mert bármilyen csodálatos ez a világ, akkor is csak egy megnyilvánult világ – és van ennél sokkal tökéletesebb, ilyen esetben – azt írják az ősi szövegek – hogy aki elfáradt, fényéből kezdett veszíteni, kezdett halványodni, amikor már egészen elhalványodott – szinte már félig a másik világban volt – leült egy csendes helyre, pl. egy kertbe, és elméjét ezúttal a szellemvilágra, a Mennyországra, Istenre összpontosította, felébresztette magában a vágyat, hogy ott lehessen, és a következő pillanatban az illetőnek az a kis fényteste is ami még megvolt, eltűnt. Így halt meg ebben az időben egy ember.
Nem volt agónia és nem maradt holttest. Ezért nem találjuk a legendák szerint a sírjaikat. Mert nem kellett sír. Egyszerűen átmentek a másik világba. Ezeket mind-mind megtaláljátok ősi szentiratokban.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hogy hol éltek? Messze nyugaton, - írja Platón - Héraklész oszlopain túl- ez a mai Gibraltári szoros- az Óceán közepén volt egy hatalmas kontinens ezekben az időkben, amelyet a Boldogok Szigetének vagy Nyugathonnak nevez. Állítólag ennek az embertípusnak, a legnagyobb civilizációja ezen az Atlanti Óceán közepén elterült Kontinensen volt.
Ennek a civilizációnak a végét, azzal a dátummal jelöli Platón, amikor ez a Kontinens megsemmisült, elsüllyedt, Platón szerint Kr.e. 12.000 környékén pusztult el ez a kontinens, ami azt jelenti, hogy ennek a kornak durván 12.000 évvel ezelőtt vége szakadt.
A kor neve – az összes szentiratban – Boldog Birodalom, Tündérország, Igazság kora, Álomidők, - mindenféle neve van. Mi maradjunk a legismertebbnél, az Aranykornál, mert általában így nevezik ezt a világkorszakot.
Következtek utána az alantasabb korok, az Ezüstkor ahol már Európában a jégkorszak van, és kezdődnek a civilizációk Itt Európában, de már van halál, de már van hús evés, de már nem tud senki beszélni az állatok nyelvén, vagy csak néhány nagyon mélyen beavatott pap. Később jön a Rézkor, ott még alacsonyabbak a képességeink,- ez már történelem, - megszűnik az Egyiptomi kultúra, fáraók uralma, megszületik sumer, India.
 
És az ókori naptárak szerint kb. Kr.e. 3000-ben kezdődött el az a világkorszak, amelyben mi most vagyunk.
4 ilyen világkorszak van tehát: Az Aranykor, az Ezüstkor, a Rézkor, és a Vaskor.
Ha hiteles akarnék lenni, akkor az Aranykor a leghosszabb, az Ezüstkor már rövidebb, a Rézkor még rövidebb, és a Vaskor egészen rövid.
Magyarán ahogy megyünk minél jobban lefelé, annál rövidebbek a korok. Biztos észrevettétek, hogy utóbbi időben felpörgött minden, azelőtt nem volt ilyen gyors sem az élet, sem a történelem. Ez azért van mert a Vaskor a pusztulása végén bepörög. Ez egyfajta haláltánc.
A Vaskor utolsó előtti esztendejében vagyunk, az ókori szentiratok erről a következőt írják le:
A Vaskor minden korok legalantasabbika, legborzalmasabbika. Nem hogy szó sincs ilyen magasrendű létmódról mint az Aranykorban, az ősi szentiratok a következőt mondják:
A Vaskori ember hazug, önző, erkölcstelen, kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas. Csak a pénzre, csak a testiségre épül. A vaskori ember, az istenekben nem hisz, a fényre nem vágyik, kizárólag földi gyönyörszerzésben akarja megtalálni a boldogságát.
Az indiai szentirat, a Vishnu Purána katartikus erővel írja le, hogy milyen lesz a Vaskor: szó szerint így írja:
„ Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. Ezen kívül, ugyanez a szentirat a következőt mondja:
Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Végletesen elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a Bolygót, gyilkolja önmagát.
A következőt írja még a Vishnu Purána: A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni.
Az összes jóslat szerint: A vaskori ember – pontosan ezek miatt - végtelenül boldogtalan és beteg.
A Vishnu Purána azt mondja: A vaskori ember állatokat gyilkol, hogy megszerezvén testüket, saját testét elégítse ki, ezzel azonban nem életet, hanem halált szív magába. A vaskori ember a saját szennyét a folyókba önti és a tengert mérgezi vele.
Pedig nem tudhatták a Vishnu Purána korában, kr. e. 3200 környékén, amikor keletkezik a szöveg, hogy egyszer majd valóban a tengerekbe fogják önteni a gyárak a különböző bomlástermékeiket. Erről nem tudhattak az Ókorban, akkor nem volt ilyen.
Vishnu Puránából idézek: A vaskori ember ki fogja vágni a fákat, - honnan tudhattak az őserdő irtásról? - , a vaskori ember elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig, ami az ókori ember életidejéhez képest nevetségesen rövid, még a hanyatló idejében is, az óbirodalmi Egyiptomban, durván 110-120 évig éltek. Ez volt a természetes, tehát nagyjából a duplája a mostaninak.
A vaskori ember kegyetlen országokban, igazságtalan és zsarnok vezetők uralma alatt fog élni.
A vaskornak igazából egy maharadzsa lesz, egy császár, a pénz. Honnan tudhatták mindezt?
Hogyan diagnosztizálhatták a kapitalizmus válságát, ilyen gyönyörűen, ilyen precízen az ókori szentiratok?
Az Aranykorban nem volt pénz, nem volt magántulajdon. Nem volt enyém és én. Ismeretlen volt a magántulajdon.
Platón írja gyönyörűen: Az Aranykorban senki nem kerített le egy darab földet, senki nem mondta, hogy ez az enyém, ide ne jöjjön más.
Egy egyiptomi szöveg azt írja, Kr.e. 2000 végéről: Az Aranykorban, Ré idejében ( A Napisten – ezzel jelképezik az egyiptomiak az Aranykort) - nem volt zár az emberek házain, hiszen nem is kellett. És ez nem csak arra utal, hogy az Aranykorban olyan volt a közbiztonság, hogy nyugodtan nyitva hagyhattad a házadat, nem történt vele semmi, hanem, hogy nem volt zár az ajtóikon mások előtt: értsd: Nem volt zár szívük ajtóin sem.
Gyakorlatilag mind a 20 ókori prófécia amivel foglalkoztam, következőket írja:
2012. december 21-én mi pusztul el? Az emberiség? Nem! Földanya? Hát nem csodálkoznánk amennyire tönkretettük. Netán a világ? Nem.
A Vaskor semmisül meg ekkor.
A pénzre, tőkére, az önzésre, a kizsákmányolásra alapuló gondolkodásmód és berendezkedés semmisül meg!
Nagyon érdekes, mert amikor azt mondják, hogy 2012-ben elpusztul a világ, valahol igazat mondanak, valóban elpusztul, olyan értelemben, hogy a vaskor ér véget, az pusztul el.
De nem egyik napról a másikra, nem katasztrófa jellegűen, és nem velünk együtt, hiszen az emberiség, nem feltétlenül van összekötve ezzel a vaskorral.
Hiszen a Vaskornak – gondoljunk bele – mi is szenvedői vagyunk. Miért rántana bennünket magával az agonizáló és kiszenvedő Vaskor, amikor mi is szenvedünk tőle.
 
Az összes jóslat azt mondja, hogy 2012. december 21-én világkorszak váltás lesz, megsemmisül a Vaskor és egy új Világkorszak kezdődik. Csillagászati precizitással: 2012. dec.21-én éjfélkor.
Ekkor, az a világ karma ami mostanáig a Vaskort támogatta, vált, és egy másik új világkorszaknak ad lehetőséget.
Hisz miért van az, hogy egészen idáig a Vaskort sehogy sem lehetett eltakarítani az útból, sokan próbálták, a vaskor szörnyű, a nyugati civilizáció válsága legalább 300 éve érződik Európában, és később Amerikában is.
Rengetegen próbáltak elhozni a Vaskor helyébe egy szebb, boldogabb világot! Sikerült eddig? Nem!
Mindenki belebukott. Vagy belehalt, vagy börtönbe került miatta, vagy megkeseredett és abbahagyta.
De miért? Mert az ősi hagyományok azt mondják, hogy a korok váltakozását nem tudjuk befolyásolni, s nem lehet egy kort erőszakkal lezárni és elhozni egy másikat.
Ez körülbelül olyan lenne, mintha én januárban azt mondanám, hogy én nyarat akarok és igenis elhozom a nyarat. Természetesen ilyen nincs.
A tél is, ha úgy vesszük olyan, amíg nem áll be a tavasz, alkalmazkodni kell hozzá és készülni lélekben a tavaszra, de nem tudom elhozni azt, majd ha jön magától, akkor örülök neki és akkor boldog lehetek, de ahogyan kudarcot vall az, aki januárban nyarat akar, ugyanúgy kudarcot vall a Vaskorban az aki el akarja hozni az Aranykort és a Vaskort meg akarja semmisíteni.
Ugyanis ez karma. Mostanáig a világkarma a Vaskort támogatta. Ezért mindenki aki az Aranykort akarta elhozni, elbukott.
Mi történik, 2012. dec.21-én? A világkarma ún. orientációja, iránya fordul…..kihátrál a kozmikus karma a Vaskor mögül, a Vaskor ott marad támogatatlanul, és a világ karma innentől kezdve az új világkorszakot fogja minden erővel támogatni.
Tehát jövőre zárul a Vaskor és nyílik az új Aranykor a Föld számára, a Világ számára.
És ahogy a tél után a nyár is a tavasz átmenetével érkezik, nem egyik napról a másikra lesz mínusz után 30 fok, hanem tavasszal elkezd lassan melegedni, és visszaesésekkel, ingadozásokkal megy át az évszak télből-tavaszba és aztán nyárba.