A nulla és a Semmi

„Az emberiség szellemi kultúrájában kétféle gondolkodásmódot találunk. Az egyik térszerű, iránymutató, egyenes vonalú gondolkodás, a másik csigavonalú, körbefutó. Az iránymutató gondolkodásmód általában nyugati, a körbefutó keleti. Az iránymutató gondolkodás mechanikus, racionális, és ezért vallás nélküli; a csigavonalú körbefutó, irracionális, szerves és ezért vallásos. "Minden gyümölcs és mag." A körben-gondolkozók világából jönnek a vallások; az iránymutató, egyenes vonalú gondolkodók világából jön a racionalizmus. ”

/Alfred Jeremias/

A két gondolkodásmódnak két matematika felel meg.

Az iránymutató gondolkodás számára nagyon fontos az elméleti matematika egyik alapfogalma a számegyenes.

Ez szerint az időről alkotott elképzelésünk, mindkét irányban végtelen, „közepén” a nulla helyezkedik el, s tőle jobbra-balra futnak a végtelenbe a pozitív illetve a negatív számok.

A nulla matematikai értelme az, hogy a kisebbítendő és a kivonandó egyenlő, vagyis a – a = 0.

Ha a számegyenest, a nulla, mint tengely mentén megtörjük és egybeforgatjuk, akkor a pozitív és negatív számok kioltják egymást. Elenyésznek a nullában.

A hagyomány számtudománya sem a végtelent, sem a nullát nem ismeri.

A számok a mindenség számától, az EGY-től indulnak, és közben történetet élnek:

       Az EGY az örökké való jelen, a kezdet és a vég. Ez a férfi kép.                Aktivitás,   kiáradás jellemzi. Teremtő gondolat, alapelv

       A meghasadt EGY, KETTŐ - vé válik, hogy megtapasztalhassa önmagát, hogy felismerhesse létezését. Ez a női kép. Passzivitás, befogadás jellemzi. Összesűrűsödött gondolat, anyag.

       Az EGY és a KETTŐ ellentétekké alakul, melyekből megszülethet a köztük lévő kapcsolat a HÁROM, egy magasabb egység, Összeköti az ellentéteket, közvetítő. Ez a gyermek képe.

Semlegesség jellemzi, Átmenet a valamely és a valami között.

       Tovább haladva a NÉGY - ben kiteljesedés, egy teljesen új létezés, ami aztán vissza fordul az egybe folyamatosan körözve, egy spirális emelkedést, fejlődést  lehetővé téve.

Ezt képszerűen megmutatja anyanyelvünk: a számok összessége, egyeteme Egytől Egyig tart, tehát nem számegyenesen helyezkedik el, hanem körbe fut.

A hagyomány, a körben-gondolkodás absztrakt számot nem ismer. Minden szám konkrét, tehát sajátos minősége van – nem lehetséges két egyforma létező – tehát nem fordulhat elő, hogy a kisebbítendő és a kivonandó egyenlő legyen. Ha például egy ember meghal, tehát kivonódik önmagából – gondoljunk eltávozott szerettünkre – a helyén nem a nulla marad.

Súlyos hiba a semmi és a 0 összetévesztése.

Hamvas Szótárunk szerint „A 0 nem semmi, hanem az örök enyészet. Ha a Három az androgün szám – a nemeket egyesítő szám – akkor a 0 a nemtelen (hermafrodita). A 0 jegyében áll a nemét vesztett munkás rovar. ” A hangya, a méh, a termesz.

A Semmi nem az enyészet, hanem éppen ellenkezőleg, a Lét alapja.

„Ellentétesség az út mozgása,
engedés az út tulajdonsága.
Az ég alatt minden a létből fakad
s a lét a nemlétből fakad.” /Lao Che - Tao te king – 40.vers/

Vagyis az Út és persze az idő, vagy ha úgy tetszik, a számok sora nem „a sötét” egyenes mentén fut a 0-ból a végtelenbe, hanem – mint említettük: Egytől Egyig – visszatér, körbe jár, s létének alapja a Semmi.

Mi a Semmi?

„Fölkelt Pál a földről és semmit sem látott (…) Pál semmit nem látott, és ez a semmi volt az Isten. Isten a semmi és Isten a valami. Ha a lélek az egybe érkezik, és eljut önmaga teljes elvetéséig, Istenre talál úgy, mintha a semmiben lelné meg. ”

/ Eckhart Tolle/

Miért mondja Eckhart Istent Semminek?

„Istennek nincs neve. Fölötte áll minden lénynek, senki sem juthat oly messzire, hogy Istent képes legyen kimondani. ”

Ez az ami az ember számára megfoghatatlan, csak a hit számára létező.

Térjünk vissza a nullához, Hamvas számtanát követve.

„A káosz a Kettő jelében áll, amikor a két elemet nem különböztetik meg, hanem összetévesztik. A zűrzavar művelete az elemek kölcsönös fölemésztése. A fölemésztés eredménye a 0. A 0 a számok klozetje, emésztőgödör; a modern ember számsora a 0-ból indul ki ezért centrumtalan, világa ezért atomizálódik, esik szét individuumokra. ”

Ahogy a Három, a közösség száma, egyesít, és megvalósítja a szabad személyek egységét, a 0 kirekeszt:

„A 0-ban semmi sincs együtt, az egész feloszlott és az enyészetben áll. ”

„A 0 (az Én) történeti (pszichológiai) szám. Egyetlen művelete a kizárás. A 0 mindent kizár. A 0 a negatívban (a kizárásban) egyesít. ”

Az őskor gondolkodása

„Az analógiás logika, a kizárást nem ismerte. Itt minden létező szükségképpen megfelel más létezőnek. ”

Ezért sem ismerték az őskorban a 0-t. Az analógiás logika emlékét őrizte meg a költészet képvilága, a heraldika, vagy az alkímia: bizonyos tulajdonságok megfelelnek színeknek, számoknak, fémeknek, csillagoknak.

Püthagorasz (Kr. e. 582-507) és követői szerint a világot arányok, hányadosok jellemzik. Ezek jelennek meg a zenében, a matematikában és a természetben. Nem véletlenül éppen Püthagorasz fedezte föl az aranymetszést.

Amit arányosnak tartunk, annak oka rendszerint az, hogy az illető dolog részei egymáshoz aranymetszés szabálya szerint igazodnak. Például az írógéppapír, vagy a gyufás skatulya hosszabbik oldala úgy aránylik a rövidebbhez, mint a kettő összege a hosszabbikhoz.

Jelenlegi tudásunk szerint a zérót a babiloni tudósok találták fel a számjegyek helyértékének meghatározására. A babiloniak a 60-as számrendszert használták, melyet a suméroktól örököltek. A zérót a babiloniak csak érték nélküli szimbólumnak tekintették A zérót a görögök Babilonból hozhatták magukkal.

„A zéró Indiából származó neve a sunya, jelentése üres. Ezt az arabok sifr formában vették át. A XII. századi Hispániában élt ben Ezra rabbi, „A szám könyve” c. művében szerepel a zéró, és azt a sifra vagy a galgal (héberül: kerék), vagy a kha (héberül a keréken lévő lyuk, melyben a tengely helyezkedik el) szavak jelölik. ” /Prékopa András/

Hazánkban csak 15. században terjedt el. Őseink nem csak a zérót nevezték cifrának, hanem ízléstelen, üres díszítettséget, sőt az utcanőt is. Nehezen fogadták be, hogy valami hiány legyen, űr, s ennek ellenére megtízszerezze az előtte álló szám értékét. Pedig működik: 2 milliárd dolláros kölcsönünkből így lett pár év alatt 20 milliárdos adósság........

A zéró nélkül nem létezne modern matematika. Nélküle Descartes nem fedezhette volna föl az analitikus geometriát 1619-ben.

„A határérték fogalmában egy másik fontos fogalom is megjelenik: a végtelen. A zéró és a végtelen szoros kapcsolatban állnak egymással, mondhatnánk feltételezik egymást. Isten, a Végtelen, a világot semmiből teremtette. ” /Prékopa András/

Ez döbbenetesen egybecseng az Ősrobbanás elmélettel, ami szerint a világmindenség összes anyaga-energiája és törvénye, egyetlen, kiterjedés nélküli pontból szabadult ki tíz egynéhány milliárd évvel ezelőtt. A nullából? Vagy ellenkezőleg, a Semmiből? Az egyenes vonalú gondolkodás is Istenhez vezet?

Roppant figyelemre méltó, hogy a matematika után nem sokkal az európai festészetben is megjelent a nulla, s azonnal úr lett. A művészettörténészek úgy tartják, hogy Giotto (1266-1337) fedezte föl a perspektívát. A reneszánsz tette kötelezővé.

Lényege az enyészpont. Az a képzeletbeli pont a képen, amelyben a látvány a nullába fut, és ott elenyészik. Természetesen addig is tudták az emberek és a festők, hogy az előttünk álló ház nagyobbnak látszik az utca végén lévőnél, de lényegtelennek, sőt, értelmi csalódásnak tekintették.

A régebbi műveken ábrázolt alakok szent térben jelentek meg. Arányaik, színeik az örök rendhez, a kozmoszhoz igazodtak. Akár csak a mai gyermekrajzokon.

Azóta tudomásom szerint egyetlen festőnek sikerült szent tereket festenie, mégpedig Csontváry Kosztka Mihály Tivadarnak, aki azt állította, hogy megtalálta a Teremtővel a közvetlen kapcsolatot .

Tökéletesen ismerte a perspektívát, azonban a képet nem szerkesztési feladatként oldotta meg. Jól látható, hogy számos alakzat, például a lapos háztetők némelyike, a kép mélysége felé haladva nem keskenyednek, hanem éppen ellenkezőleg, szélesednek.

Lenullázza magát, mondjuk némely emberre, aki fajtájához méltatlanul viselkedik. Hogyan lesz az emberből nulla? Kire mondjuk, hogy senki? Az utcaseprőre? Olykor. Sokkal inkább üzletemberre, politikusra, művészre. Olyasvalakire, aki híres; tudjuk, hogy a hír nem belül keletkezik, hanem külső erők költik. Tehát a senki nagynak mutatja magát, de csak cifra. Olyan, mint a nulla: kívül kerek, belül üres. Az ilyen ember hólyag. Kipukkan és volt, nincs.

Hova lesz? Belehull az enyészetbe? A nullába? Vagy egyszer ő is visszatalál a Semmibe?

Czakó Gábor

Katona Mária

http://belspszepseg.hu