A lobogó kis lélek

Tanmese

   Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát.        Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra.

• „Én vagyok a fény- mondogatta,-én vagyok a fény.”

Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalást.

Márpedig abban a birodalomban, ahol a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény és fény és fény.

Valamennyi lélek egyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott.

Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben.

A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga is hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak Aki és Ami valójában.

Majd az tőrtént, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát.

Oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

          Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas        vágyódásodat?

          Mit Istenem, mond mit? Bármit megteszek! - kiáltotta a kicsi lélek.

          El kell választanod magad tőlünk, többiektől válaszoltam. - Folyamodj a sötétséghez!

         Mi az a sötétség, ó szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.

        Az ami te nem vagy – válaszoltam és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a mindenségből, és egy másik tartományba költözött.

Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:

„Atyám, atyám miért hagytál el engem?” miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled.

Én azonban soha nem hagylak el téged: mindig melletted vagyok és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra , Aki valójában vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétben, és ne átkozd a sötétséget!

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy!

Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.

És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy és Aki Lenni Akarsz.

Azért meséltem el ezt a kis történetet, - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét – hogy jobban megérthesd, miért olyan a világ, amilyen, és hogyan változhat meg mind ez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára.

Bárki érezheti magát megbántva, bárki érezheti úgy, hogy az ártalmára voltak, ám amikor visszatértek az Örök Birodalomba, rájöttök majd, hogy nem ért benneteket semmiféle kár. Akkor megfogtok bocsátani azoknak, akikről azt hittétek, hogy megbántottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rendű Terv.

Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz. - mondtam a Kis Léleknek - Te vagy az abszolút amely megtapasztalja önmagát.

Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?

Tehát van választásom? - kérdezte a Kis Lélek.

Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned, és rajtad keresztül.

Rendben. - felelte a Kis Lélek. - Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.

Képzelheted mekkora kihívás volt ez, hisz senkinek sem kellett megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem

Senkinek sem kell megbocsátani? - kérdezte hitetlenkedve a Kis Lélek.

Senkinek. - ismételtem – Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevéssé csodálatos lelket? Erre körbefordult, s meglepetten látta, hogy körégyült a mennyország valamennyi lelke. Jöttek a királyság legtávolibb zugaiból is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.

Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! - kiáltott fel a Kis Lélek. - akkor hát kinek bocsássak meg?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. - Nekem megbocsáthatsz. - mondta ez a Barátságos Lélek

Miért? - kérdezte a Kis Lélek.

A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz, válaszolta a Barátságos Lélek.

De miért? Mit tudsz tenni ellenem, Te a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?

Ó – mosolyodott el a Barátságos Lélek – biztosan kitalálunk majd valamit!

De miért? - a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges „gonoszságot” tudjon tenni.

Egyszerű - magyarázta amaz – megtenném, mert szeretlek.

Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni, nem? - Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.

Én ámuldozott a Kis Lélek

Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk, te meg én. A Fel és Le a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten Legfőbb Részeit. Mert megértettük, hogy......

…..amikor az Vagy Ami nem Vagy, akkor Ami Te Vagy az nem Te Vagy!

Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted a „jó”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek, vagy valakinek az „ellentétének” , hogy ez a valami, bármi legyen is, - létrejöhessen.

A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok a emberek Isten különleges Angyalai és az az állapot Isten Ajándéka

Egyetlen dolgot kérek cserébe- jelentette ki a Barátságos Lélek.

Akármit kérhetsz! - kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.

Abban a pillanatban, amikor ütlek, verlek és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni.........emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!

Ó nem fogom elfelejteni! - Ígérte meg a Kis Lélek.

Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!

 (Nile Donald Walsch: Beszélgetések Istennel) részlet

A könyv itt letölthető: http://www.belsoszepseg.hu